Aki minden szálat mozgat a háttérből 

Több, mint két hónapja, hogy elindítottuk a Botorka Keresztszülő Programot, ezért mostmár éppen aktuálissá vált, hogy kérdezzük azt is, aki a háttérből mozgatja a Botorka Művelődési Egyesület szálait. 

Mihály Csaba, minden ötletbe lát fantáziát és soha nem mondja, hogy nem lehet, de annál többször azt, hogy: "meg kell próbálni" és akkor ő mindent meg is tesz, hogy az a próbálkozás sikeres is legyen. Így volt ez a táborokkal és a keresztszülő programmal is. 


A Botorka Művelődési Egyesület elnökeként miért tartod fontosnak, hogy az egyesület táborokat is szervezzen?

Egyik fő célunk az, hogy hozzájáruljuk a gyerekek, fiatalok egészséges szellemben való neveléséhez. Látjuk, hogy az iskola nem tudja ezt teljes egészében megvalósítani. Próbálunk mi is besegíteni. Azt gondolom, hogy a leghatékonyabb iskolán kívüli tevékenység, amit mi szervezni tudunk, az a tábor. Azon kívül, hogy játszva, szórakozva ismereteket halmoz fel a résztvevő, közösségi élményben is része van, ismerkedik, barátkozik, kapcsolatokat épít és ápol.

Szervezőként, milyen nehézségekkel kell szembenézni évről-évre?

Egyre több a nehézség. Nehéz összehozni, hogy szervezőnek, résztvevőnek, oktatónak megfeleljen az időpont. Nehéz elhinni, de egy egyetemi oktatóval könnyebb időpontot egyeztetni, mint egy-egy résztvevővel. Kevés a gyerek, a fiatal Balánbányán. Az aktívabbak mindenhol ott szeretnének lenni, legyen az néptánc, színjátszás, képzőművészet vagy akár egyházi rendezvény.

Az anyagi források is egyre beszűkülnek, nem tudjuk eléggé kihasználni a pályázati lehetőségeket. Próbáljuk minél kisebb költségvetésből megvalósítani a táborokat, nem kell sokkal hozzájárulni a résztvevőknek, de így is nehezen tudják előteremteni a szükséges összeget a családok, vagy nem jelent nekik prioritást, hogy a gyerek részt vegyen a táborban. Ezért jött létre a Botorka Keresztszülő Program, hogy tudjuk azokat a gyerekeket is táboroztatni, akik szociálisan nehéz helyzetben vannak.

A megfelelő helyszín megkeresése is egyre nehezebb. Azt gondoltuk, hogy a líceum bentlakásának felújításával megoldódnak ezek a gondok, de lassan onnan is kiszorultunk.

Miért pont alkotótábor és színjátszótábor?

Mert ezen táborok megszervezéséhez találtunk megfelelő szakirányítókat. Az alkotótábor esetében, talán a Fennvaló vezényelte el hozzánk Rozmán Zoltán festőművészt, festőtanárt, aki önzetlenül jön el Magyarország túlsó csücskéből, hogy segítsen, irányítsa az Egyeskő Alkotótábort.

A színjátszó tábor szakmai irányítójának első alkalommal Bajka-Barabás Réka művésznőt, a Pufi színház megteremtőjét kértem fel és mondhatom gondolkodás nélkül elfogadta a felkérést, pedig nem is ismertük egymást. Jó kapcsolat alakult ki vele, közben Gyéresi Júlia egyetemi adjunktus és Pál Bíborka, színész, újságíró is csatlakozott a szakember gárdánkhoz és kapcsolataink a színjátszó szakmával egyre bővülnek.

Mi a legkedvesebb tábor szervezéssel kapcsolatos, vagy tábori élményed?

Hogy én vagyok a piros fejű bácsi, aki a tábor főigazgatója.

Egyik táborban egy korondi kislány mondta rólam, hogy piros fejű bácsi vagyok, nem tudta a nevem és így nevezett. Egy másik táborban egy résztvevő adta nekem ezt a megtisztelő főigazgatói titulust.